A vádirat lényege szerint a vádlott és a sértett a cselekmény elkövetését megelőző években – egy rövid szünettől eltekintve – párkapcsolatban éltek. Kapcsolatuk során gyakran alakult ki kettejük között konfliktus, mely alkalmanként tettlegességhez, dulakodáshoz vezetett, ennek ellenére 2017. évben már élettársak voltak, és a sértett tulajdonát képező szegedi lakóházban éltek. A vádlott és a sértett 2017. május hónapjában, pontosan meg nem határozható napon, a közös lakóhelyükként szolgáló ingatlanban, a délutáni-esti órákban előzetes szóváltást követően kölcsönös dulakodásba, majd verekedésbe keveredtek, mely során a vádlott a sértettet megfojtotta.

A vádlott a fentieket követően a sértett egy másik ingatlanában lakó bérlőt tévedésbe ejtett azzal, hogy közölte vele, hogy a sértettnek évekre börtönbe kellett vonulnia, és emiatt szóban meghatalmazta őt a lakás albérleti díjának beszedésére. Az albérlő a vádlott megtévesztő nyilatkozata nyomán, a vádlott részére, havi 40.000,-Ft összegben, tizennégy hónapon keresztül fizette az albérleti díjat, egészen 2018. júliusáig.

Ezen túlmenően a vádlott a vele szemben megindult eljárás során valótlanul azt állította, hogy egy másik személy a holttest elrejtéséhez neki segítséget nyújtott.