Tájékoztatás másodfokú ítéletről - csődbűncselekmény bűntette és más bűncselekmények

A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa megváltoztatta a Szegedi Járásbíróság L. G. vádlottal szemben csődbűncselekmény bűntette és más bűncselekmények miatti büntetőügyben meghozott elsőfokú ítéletét akként, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát is és a közügyektől eltiltás tartamát is 7 évre súlyosította.

A Szegedi Járásbíróság elsőfokú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat 2 rendbeli csődbűncselekmény bűntettében és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében ezért őt 5 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 5 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A bíróság egyben elrendelte a végrehajtását a vádlottal szemben korábban kiszabott 2 év tartamú börtönbüntetésnek.

A jogerős ítélet tényállásának lényege szerint a vádlott 2003. decemberétől 2011. februárjáig, a társaság felszámolásának elrendeléséig volt ügyvezetője az érintett kft.-nek, valamint egy másik kft.-ben is ügyvezetői feladatokat látott el.

A vádlott 2009. december hó 17. napján – az érintett kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében – a kft. képviseletében eljárva közel 43 millió forint értékű tárgyi eszközt értékesített a másik kft. részére; a szerződést a kft.-k nevében a vádlott írta alá. Az érintett kft. a vételárat nem fizette meg, a színlelt szerződéskötéssel a vádlott szándéka arra irányult, hogy a kft. vagyonát csökkentse a hitelezői követelések kielégítését meghiúsítva. Ezt követően a vádlott papíron további nagy értékű vagyontárgyakat értékesített a másik gazdasági társaság részére, ekként a vagyontárgyakat igyekezett az immár fizetésképtelen állapotban lévő kft.-ből kimenteni és azokat a vételár megfizetése nélkül a társaság érdekeltségi körébe tartozó cégek vagyonába átmenteni.

Az érintett kft. felszámolásának elrendelését megelőzően és azt követően is tartozásátvállalási megállapodás jött létre a két kft. között, amelyben az egyik kft. átvállalta a másik kft. bankkal szemben fennálló tartozásait, cserébe az „értékesített” vagyontárgyakra vonatkozó vételár tartozást a vádlott ügyvezetése alatt álló kft. elengedte. A vádlott ezen megállapodásokkal kívánta legalizálni a kft. vagyonának kimentését leplező fiktív értékesítéseket. Az okiratokat a cégek nevében a vádlott látta el aláírással, majd az értékesítést alátámasztó valótlan tartalmú okiratokat a kft. könyvelési anyagában elhelyezte. A vádlott a bank, mint jogosult hozzájárulását a tartozásátvállaláshoz nem kérte.

A vádlott a kft. vagyonát a fenti színlelt szerződések segítségével összesen több, mint 890 millió forint értékű tárgyi eszközzel csökkentette, továbbá a felszámolóbiztosnak nem adta át a kft. hozzávetőlegesen 1 millió forint összegű készpénzvagyonát, mellyel a kft. hitelezőinek kielégítését meghiúsította. A bűncselekménnyel okozott közel 894 millió forint kárból egyes tárgyi eszközök lefoglalásával 8,8 millió forint megtérült.

A másik érintett kft. vonatkozásában a fizetésképtelenség később következett be, ezen kft. vonatkozásában is valótlan tartalmú szerződések kötésére került sor, a vádlott a felszámolási eljárás során rá háruló kötelezettségeket nem teljesítette, a vádlott a társaság tartozásának fedezetéül szolgáló vagyonát csökkentette és ezzel a hitelezők kielégítését meghiúsította.

A másodfokú bíróság az ügyben megtartott nyilvános ülés eredményéhez képest úgy ítélte meg, hogy indokolt a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása, figyelemmel arra is, hogy a vádlott a bűncselekményeket egy korábbi ítéletben - ugyancsak kiemelkedő tárgyi súlyú gazdasági bűncselekmény elkövetése miatt – kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetés próbaideje alatt követte el.

Emellett a súlyosító körülmények túlsúlyára figyelemmel a másodfokú bíróság a bekövetkezett időmúlás ellenére sem látta indokoltnak a kiszabható szabadságvesztés középmértékétől lefelé történő eltérést, így a szabadságvesztés büntetés tartamát a középmértékkel egyezően 7 évben állapította meg. A törvényszék a büntetés súlyosítását azért is szükségesnek látta, mivel így találta biztosíthatónak a büntetési célok megvalósulását, ezen belül kiemelten a társadalom védelme céljából annak megelőzését, hogy bárki ugyanilyen jellegű bűncselekményt kövessen el.

Szeged, 2018. évi április hó 25. napján